Képek

Garantált, hogy eltévedünk ebben a fantasztikusan agyafúrt szövegben, a csodák és végtelen lehetőségek mellett a borzalom kimeríthetetlen tárházaként működő álomvilágban, és a csodás-borzalmas valóságban egyaránt. Száraz Miklós György legújabb kötete, Az álomvadász az utóbbi idők egyik legtalányosabb, legélénkebb színekkel megfestett és legjátékosabb regénye…

A mi irodalmi életünkből nem a remekművek hiányoznak, hanem sokkal inkább az önismeret. A képesség arra, hogy felismerjük a szemünk láttára születő remekműveket. (Ferdinandy György)

A kezdet és a vég, a múlt és a jelen elválaszthatatlan (…) olykor észrevétlenül kerülünk át évszázadokkal korábbra (…) bár látszólag a regény főszereplője a narrátor, valójában sokkal inkább a város az (…) ahol elválaszthatatlanul összemosódik múlt és jelen, képzelet és valóság, természetfeletti és hétköznapi… (Schäffer Anett)

Villáminterjúnk apropója az, hogy könyvéért a szerző novemberben a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának nívódíját vehette át. (Hanthy Kinga)

A kritikus panasza: „Olvasója hiába olvasta végig Száraz Miklós György nagy műgonddal, írói lelemények tucatjainak és a narratív feszültségkeltés jó néhány eszközének bevetésével megírt, egyszerre klasszikusnak ható és a modern próza elé támasztott kritériumoknak is megfelelő szövegét, végeredményben ő is, meg merem kockáztatni, a regény szerzőjéhez hasonlóan, hintában ül.” (Csuhai István)

A régóta várt kortárs regény az idei könyvhétre jelent meg. Lapjain a szerző beleképzeli magát édes szülei, Száraz György író és Marek Márta egykori orvostanhallgató bőrébe, és megpróbálja felidézni azt, amit valójában nem lehet: mit éreztek, mit mondtak, mit álmodtak hányatott életük sorsfordító helyzeteiben, 1956-ban. S közben kinyílik egy világ! (Koronczay Lilla)