Garantált, hogy eltévedünk ebben a fantasztikusan agyafúrt szövegben, a csodák és végtelen lehetőségek mellett a borzalom kimeríthetetlen tárházaként működő álomvilágban, és a csodás-borzalmas valóságban egyaránt. Száraz Miklós György legújabb kötete, Az álomvadász az utóbbi idők egyik legtalányosabb, legélénkebb színekkel megfestett és legjátékosabb regénye…
Száraz Miklós Györgyöt az olvasók jelentős része valószínűleg a barokkosan tekervényes óriásmondatokból építkező Lovak a ködben című regényéért kedvelte meg, és bár az idei Könyvfesztiválra érkező Az álomvadász stílusa a lehető legtávolabb van ettől (a szöveg alkotója zömében rövid mondatokat használ), mégis olyan hamisítatlan „SzMGy-próza” kerül a kezünk közé, amit nehéz nem szeretni. Magáról a történetről szinte semmi nem szivárgott ki korábban, és ha röviden össze akarnám foglalni, akkor azt mondanám két kérdés kap kardinális és központi szerepet ezen a 187 oldalon: mit tesz írónak lenni, és mit jelentenek valójában az álmok? Hát, egyik sem könnyen megválaszolható…
(Bak Róbert ajánlója teljes terjedelemben a SAJTÓ Kritikák rovatában)