Újdonságok

Az álomvadász nem pesszimista mű. Amikor az olvasó leteszi, elgondolkodva mered maga elé, de a kedve inkább derűs. Mintha a szerző előbb megijeszteni akarna, aztán megmutatni, hogy noha emberi létezésünk a rettegés kulisszái közt zajlik, éppen ez teszi kivételessé. Hogy semmi sem befejezett. A rosszból jó születhet, a jó rosszra fordulhat. Mintha ez a befejezetlenség […]

Az emberi létezés értelmének keresése szüntelen feszültség alatt tartja a lapokat. Az irodalmi közhelyeket selymesen gyilkoló és a sekélyességeket lefülelő, szabad hangulatú elbeszélés még azoknak is újat mutat, akik azt hiszik, már mindent tudnak, mert már mindent olvastak. (Rimóczi László Az álomvadász-ról)

Figyeljük meg: mint majdnem minden művében, Száraz kívülről lát és láttat minket. Ha ez egyáltalán lehetséges, egyszerre érzelmesen és tárgyilagosan. (Ferdinandy György)

A főszereplő festő önmaga létét kezdi nemzedéke álmai tükrében groteszk-mágikus indiántörténeteiből összevarázsolni. (Kabdebó Lóránt)

Száraz Miklós György könnyen elmesélhetőnek induló regénye igen hamar éles fordulatot vesz, és a mai történet visszakanyarodik az évszázados múltba,

Garantált, hogy eltévedünk ebben a fantasztikusan agyafúrt szövegben, a csodák és végtelen lehetőségek mellett a borzalom kimeríthetetlen tárházaként működő álomvilágban, és a csodás-borzalmas valóságban egyaránt. Száraz Miklós György legújabb kötete, Az álomvadász az utóbbi idők egyik legtalányosabb, legélénkebb színekkel megfestett és legjátékosabb regénye…

A mi irodalmi életünkből nem a remekművek hiányoznak, hanem sokkal inkább az önismeret. A képesség arra, hogy felismerjük a szemünk láttára születő remekműveket. (Ferdinandy György)

A kezdet és a vég, a múlt és a jelen elválaszthatatlan (…) olykor észrevétlenül kerülünk át évszázadokkal korábbra (…) bár látszólag a regény főszereplője a narrátor, valójában sokkal inkább a város az (…) ahol elválaszthatatlanul összemosódik múlt és jelen, képzelet és valóság, természetfeletti és hétköznapi… (Schäffer Anett)

Villáminterjúnk apropója az, hogy könyvéért a szerző novemberben a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának nívódíját vehette át. (Hanthy Kinga)

A kritikus panasza: „Olvasója hiába olvasta végig Száraz Miklós György nagy műgonddal, írói lelemények tucatjainak és a narratív feszültségkeltés jó néhány eszközének bevetésével megírt, egyszerre klasszikusnak ható és a modern próza elé támasztott kritériumoknak is megfelelő szövegét, végeredményben ő is, meg merem kockáztatni, a regény szerzőjéhez hasonlóan, hintában ül.” (Csuhai István)