A kritikus panasza: „Olvasója hiába olvasta végig Száraz Miklós György nagy műgonddal, írói lelemények tucatjainak és a narratív feszültségkeltés jó néhány eszközének bevetésével megírt, egyszerre klasszikusnak ható és a modern próza elé támasztott kritériumoknak is megfelelő szövegét, végeredményben ő is, meg merem kockáztatni, a regény szerzőjéhez hasonlóan, hintában ül.” (Csuhai István)
A panasz tulajdonképpen jogos, az észrevétel pontos: vagyis hogy a szerző, Száraz Miklós György maga is hintában ül. A kérdés már csak az, hogy ki hintáztat itt minket? Csak nem a regény (egyik) főhőse, az író édesapja (mert a másik az édesanyja), az idestova harminc éve halott Száraz György? (Csuhai István írása teljes terjedelmében a SAJTÓ alrovatban.)