„Szokatlan vállalkozás ez, nem esszéfolyam és nem széppróza, nem riport és nem tudósítás, nem történészi szakmunka, de majdnem. Zavarba ejtő szöveg, de kétségtelenül jó. Száraz nem úgy vizsgálja a cigány életformát és kultúrát, mint egy szociológus, néprajzkutató vagy antropológus, mégis mindent megír, amit azok megírhatnának, sőt. Beleönti egy meglehetősen szeszélyes, hol esszészerű, hol irodalmi jellegű, hol a tényfeltáró újságíró módszerére emlékeztető szövegfolyamba azt, amit tud a romákról – a világ cigányairól, a történetükről, a szokásaikról, az életfilozófiájukról –, és ez egyáltalán nem kevés.”
Magyar Hírlap
Megjelent 2007-ben, a Helikon Kiadónál
●
„Cigánylázban égek. Fél éve olvasom Száraz Miklós György Cigányok című albumát, nem folyamatosan, csak úgy bele-beleolvasva, vagy éppen csak a gyönyörű képek miatt, lapozgatva. Úgy érzem magam, mint egy felderítő, aki olyan tájra tévedt, amiről azt hitte, már ismeri, de nem, nem, szinte nem ismert belőle semmit. Nem vagyok híve a kötelező dolgoknak, de ennek a könyvnek ott lenne a helye minden iskolai könyvtárban. Vagy tán a tanáriban?”
Ficsku Pál
„Fokozatosan, több oldalról közelítve kialakul tehát egyfajta összetett, sok beleérzéssel ábrázolt képünk a cigányokról, akik mozgékonyak és rugalmasak, másokhoz képest inkább élnek a jelenben, beágyazódva közösségükbe, ahová a kívülálló nemigen tekinthet be. Ráadásul mindaz, ami ebben előítélet, ott él a romák fejében is, önképük részeként. Az efféle leírásokban pengeélen táncol a szerző, aki tudatosan kívül igyekszik maradni a romákkal szembenivel ellentétes előítélet bejáratott keretein is, amelyek között minden, a bevettől, a többségitől való eltérés, sajátosság fölemlítése kirekesztő gesztus.”
Magyar Narancs