Száraz Miklós György

„Van olyan író, aki ha befejez valamit, úgy tesz, mint a tyúk, körberohangálja a baromfiudvart és kotkodácsol, hogy milyen szép tojást tojt. A másik író kételkedik. Bizonytalan. Kussol és figyel. Nem tudja, mit csinált.” (Kertész Dávid interjújából)

„Dean Moriarty Erdélyben, a Ceauşescu-rendszerben? Merész.” – Kölykök voltunk. De így kezdődött. Kerouackal, Allen Ginsberggel, az Eper és vér című filmmel, Lindsay Anderson Ifjével, Easy Riderrel, ’68-as párizsi diáklázadásokkal. Igaz, mi nem bibapot hallgattunk, hanem Deep Purple-t, Stonest, King Crimsont, Emersont, Doorst… (Papp Attila Zsolt interjújából)

„Olvasni jó. Úszni, síelni, vitorlázni, szeretkezni, zongorázni is. Csak az utóbbiakról nem akarjuk meggyőzni az embereket. Úszni, síelni, zongorázni meg kell tanulni. Olvasni is.” (Mészáros Márton interjújából)

Száraz könyvében éppen az a nagyszerű, hogy a szerző lírai prózára való hajlamait megfékezve most – nomen est omen – igenis hajlandó olykor száraz, de legalább is tárgyilagos, tényekből, adatokból építkező lenni. Azonban úgy, hogy a tényszerű sorok közé mindig odacsempész valami nagyon személyeset. (Petrőczi Éva a Székelyekről)