„A mi Dunánk, mondjuk, de mindannyian másképpen gondolunk rá. Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni róla, hogy a másiknak mást jelent a szó, mint nekünk. Más képet idéz. Egyformán szeretjük, de nem ugyanazt. Vagyis ugyanazt, de mégsem. A baden-württembergi az újszülöttet szereti, a bajor a gyermeket. Az osztrák az ifjú nőt. Die Donau, mondja, s talán a keringőző, ringatózó, habos, fehér fodros, kék selyemszoknyás dámát látja. A franciától távol esik, nincs vele olyan bizalmas viszonyban. Fiúsítja: le Danube. Bolgárok és románok a hömpölygő, mérhetetlen tömegű, bölcs, öreg folyóra gondolnak, a ködben, párafellegekben úszóra, amelyiknek csak sejlik a túlpartja. Németországnak csak egyik folyója, az ország déli csücskének vize a Duna, míg a Rajna és az Elba átszeli a fél országot. Nekünk, magyaroknak legnagyobb folyamunk, észak-déli irányban vágja át a mai Magyarországot, legnagyobb tájegységeinknek is ő ad nevet.”
Mészáros László fotóalbuma az Officina ’96 kiadónál jelent meg 2005-ben. 2006-ban megjelent a német változat is, 2008-ban pedig az angol. A könyvet Németországban is kiadták (Christian Verlag, München, 2006).
Az albumban megjelent szöveg közel kétszeres terjedelmű esszé változatát folytatásokban közölte az ÉLETÜNK című szombathelyi irodalmi folyóirat (2009), e-könyv formában megjelentette a FAPADOS kiadó (2013), lengyel és angol nyelven részleteket közölt belőle a HERITO című krakkói folyóirat (2017).
