Mi is az az emberi szexualitás? Nemiség? Nemi élet? A nemi érintkezés? Párosodás? Fajfenntartás? Megtermékenyülésre vagy örömszerzésre irányuló cselekménysor? Kopuláció? Közösülés? Szerelem? A nemi szervek rendeltetésszerű használata? Mi a rendeltetésszerű? Amit a Biblia ír? Amit Lukiánusz ír? Amit a Kámaszutra, a Dekameron, de Sade márki vagy Dr. Tóth Tihamér ír? Amit Mózes, Mohamed parancsol?
Mi kell hozzá?
Partner? Milyen partner? Milyen nemű? Milyen korú? Milyen fajú? Hány? Mi az előírás? Mikor nevezhető a szexualitás normálisnak? Milyen biológiai, anatómiai, pszichológiai feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy azt mondhassuk, a szexualitás helyes, normális, kielégítő?
Sokféle válasz létezik a kérdésre. Beszélhetünk anatómiáról és biokémiáról, nemi mirigyekről, hipofízisről, hipotalamuszról, férfi hormonokról és ösztrogénről. És persze erkölcsről, erőszakról, törvényről, divatról. Históriáról. Földrajzról, néprajzról, társadalomrajzról. Az emberi szexualitás nehezen leírható, ösztönökhöz, neveléshez, bonyolult pszichológiai folyamatokhoz is kötött valami. Az ember nemiségéhez nemcsak a fajfenntartás, az utódnemzés aktusa, hanem az érzelem is hozzátartozik. Szeretet, szerelem, ragaszkodás, kötelességérzet. Az emberi szexualitást az aktusok körülményeinek, időtartamának, hevességének, gyakoriságának, formájának elképesztő változatossága jellemzi. A véglet végletei. Mert az eltérések, a hibás működés, a rendellenességek, perverziók terén ugyanilyen sokszínűség mutatkozik. Az emberi hím és az emberi nőstény, vagyis általában az ember szexuális viselkedése nem leírható. Sokan egyenesen ezt tartják a legsajátosabb emberi tulajdonságnak.
Móra Ferenc Könyvkiadó (2006)
Újabb kiadás: Helikon (2015)
