A Trianon előtti Kárpát-medence évszázadok óta porladó várait, azok legszebbjeit veszi górcső alá Száraz Miklós György és Tóth Zoltán albuma. Olyan rejtélyes, legendák övezte vagy épp hátborzongató rablóromantikájú erődítményeket, amelyek mára turistalátványossággá váltak, s kell hozzá némi vállalkozó kedv, többnyire útlevél is, hogy a kíváncsi halandó felkereshesse azokat.
Ám ha csak a legendák és a lovagi romantika jegyében állna a könyv, sok újat nem hozna. Ez a könyv abban különbözik a hagyományos „váras könyvektől”, hogy nem annyira a mendemondákra helyezi a hangsúlyt, hanem azt a kort, azt a világot igyekszik megidézni, melyben a várak épültek, illetve azokról a régvolt emberekről – vitézekről és mesteremberekről – szól, kiknek élete összeforrott eme építményekkel.
A szerzők végül – felidézve a hajdani hangulatokat – felsorolják, mi minden került elő egy-egy vár rejtett zugaiból, pincéjéből-padlásáról. Többek között sótörő ponyva, méheskosár, puskatok és medvebőr, ganajhordó saroglya, létrák, bolhákat „elijesztő” ürömseprű, cserzett borz- és kecskebőr, ónpalack és páncélingek. Rostás korsó, abrakmerő sisak, tűzoltócsáklya, sok-sok kutyalánc, patkótáska meg rézóra. A felsorolás nem teljes, mégis bepillantást enged várvédő eleink színes és kemény, álmokkal és tragédiákkal átszőtt valahai életébe.
(Szepesi Attila)
Mérték Kiadó (2003)