KABDEBÓ LÓRÁNT MÉLTATÁSA
Javaslat Babérkoszorú-díjra
Száraz Miklós György díjazását javasolva csakis érdes szókimondással élhetek. Mivel sok helyen találkozhatunk sokműfajú írásaival, az a köztudat éledhet körülötte, hogy mindezt kanonizáció és díjak is kísérik. Pedig hát az egy József Attila-díját kivéve aligha részeltette hivatalosságunk bármilyen hozzá méltó elismerésben.
Tehát kezdjem azzal: Juhász Ferenc, klasszikus költőnk fedezte fel, abban a felszabadult szellemiségű érett szerkesztői korszakában – és közölte bevezető szövegével első regényét, Az Ezüst Macskát, a Felvidék legendás bányász-kohász akadémiai diákvárosában játszódó mágikus-realista, filozofikusan rejtélyes regényét –, amikor olyan nagyságokat gyűjtött és népszerűsített folyóiratában, mint az azóta franciául életműsorozatban Párizsban kiadott Szentkuthy Miklóst, elindította nagy csodálkozást kiváltva a hírnév és befogadás útján az Erdélyi Zsuzsa gyűjtötte csodálatos vallásos népi alkotású szövegek gyűjteményét, megjelentette az idei centenáriumán végre figyelemre méltatott kitűnő teológiai indíttatású és érzékenységű költő, Jánosy István döbbenetes álomnaplóit, amelyekben mindazt jungi érvénnyel életre keltette, amit a megtorlások idején mártír forradalmáraink elszenvedtek, valamint örömmel várta, hogy vigyem közlésre a Szabó Lőrinc hagyatékában felfedezett kiadatlan verseit, és az akkor fiatalok közül a mostanában egyetemi tanulmányokkal elemzett Hajnóczy Péternek, a Por című könyvével már indulásakor maradandót alkotó Temesi Ferencnek, vagy a korán elhunyt, a feledtetésből nehezen visszahozható lírai jelenetekben korszakjellemző prózát író Császár Istvánnak baráti befogadást és publikációs hátteret biztosított. Ebben a magaslégkörű szellemi közegben indulhatott a prózaíró Száraz Miklós György. A regény öt kiadást ért meg az évtizedek során (közülük az egyiket olasz nyelven).
Ezt követően említsem az olvasói érdeklődésben régen felfedezett, három kiadást megért eddigi legsikerültebb regényét, a Lovak a ködben címűt? Melyhez értékben hasonlót az általam ismert magyar regények közül ha félkezemen számolva tudnék társítani. Benne a Kárpát-medence összes történelmi-nemzeti traumájával, a korai felnőttség teljes problematikájával, érzelmi és értelmi hullámzásával, az értelmiségi életforma begyakorlásának minden formálódási kísérletével, a Trianon-szindrómától érintettséggel úgy, hogy minderről kimondott szóval említés sem történik. Mondatai olyan balladás sodrásúan fogalmazottak, hogy könyve valóban „letehetetlen”, ugyanakkor egyértelműen tudatformáló, emberségre, honpolgáriságra és szexuális meghatározottságra nevelőek. A hagyomány él lángolással benne. Érvényes minden magyar olvasó számára, de szerencsés fordítással a világ minden táján értékes olvasmánnyá alakíthatóan. Aki nem olvasta, megkedveltetéséül Gabriel García Márquez nevét szoktam vele egy sorban emlegetni.
És nem hagyhatom ki az apja alakját boncoló széttekintését, hazai történelmünk alakulásának vizsgálatával. Az Apám darabokban olvasmányos regényben, pontosan dokumentált családi napló-szövegek átirataival a közelmúlt eseményességét idézi fel a maga kétkedő adatfeltáró módszerességével. Amit a kortársak, és a visszatekintés első hulláma olyigen részrehajlóan elmesélt, azt ő a bizonytalanság homályába úgy süllyeszti, hogy közben egy felnövő gyermek felnőtté válását ismerjük meg visszatekintő érdeklődéséből. Maradandó értékű regény, amely egy öntudat felnövését kíséri végig, életkörülményeinek szélesre tárt bemutatásával. Kíváncsian figyeljük a történelem dokumentálását úgy, hogy közben tudatosíthatjuk magunkkal, hogyan, mi módon is nőttünk mi fel ebben a sokszorosan bonyolult, vérzivataros környezetben. A cím az apák nemzedékét idézi, az olvasó az író fiú tudatának alakulását bontja ki izgatott vizsgálódásaiból.
Azzal kezdtem, hogy sok helyen megjelenik, sok műfajban példásan szerepel. Maradandóan. De végig a hagyomány, a család, a nemiség, és a nemzeti hovatartozás határozott vállalásával kérdez körül létezésünkre, hivatásunkra és jövőnkre, tárcáiban, jegyzeteiben, és főként albumaiban és képes könyvekhez írott tájékoztató, múltidéző, legendákat összegyűjtő, történelmet elbeszélő szövegeiben. Szerintem legjelentősebb prózaíróink egyike, és legkitartóbb kérdezőink közé tartozik. Példázatos hagyományőrző. Soha sem nyüzsög, de ott áll szövegeivel, ahol és amikor kell, hogy segítsen kétségeinek kibontásával a Németh László-i értelemben „életreményre lobbantani” az olvasót.
