Az éj sötétjében hegymászó kötélen aláereszkedő betörők. Egy kislány, aki imádja a hegyeket. Motorok, kábítószer, milliárdos lottónyeremény. Piros, zöld, sárga hétköznapok. Isten.
A történet csavaros, és a közhely ezúttal is bebizonyosodni látszik: a jó nem feltétlenül és kizárólag jó, a rossz nem mindig és csakis rossz. Minden ember jó és rossz elegye, és nem csak a belső küzdelemben, a gyöngeség és erő, a megalkuvás és tartás szüntelen harcában dől el, hogy végül milyen emberré leszünk, hanem a sorsunkban is, a véletlenek láncolatában, amit olykor szerencsének, máskor balsorsnak vagy isteni elrendelésnek mondunk.
„Nem becsületes akart lenni, hanem megfelelni a szabályoknak. A saját szabályainak, amiket ő alkot és fogad el érvényesnek. Végső soron önmagának.”
„Három napig nem szólt senkinek. A társának sem, mert abban sem volt biztos, hogy ő maga képes átgondolni mindazt a jót és rosszat, a lehetőségeket és a számtalan veszélyt, ami elé néznek, mert afelől nem volt kétsége, hogy a hatalom és a pénz démonai lesnek rájuk, és hogy az olcsó siker szökőárhulláma úgy elsodorhatja őket, mint nádszálat a tengerár.”
Scolar, 2018
