Az is lehetne a címe, hogy Trianon képekben. Mert ez a könyv olyasmit is elénk tár, amit eddig nemigen láthattunk: az irredenta, a revízió vizuális emlékeit. Az irredenta nagy emlékművei, a szobrok, a félárbocra eresztett országzászlók, a hatalmas falitérképek mellett ebben a könyvben helyet kaptak a mindennapok tárgyai is: porcelánszobrocskák, konyhai falvédők, jelvények, emlékérmek és emlékbélyegek, kisgyermekek iskolaszerei. Trianon rajzszeg és Trianon injekciós tű, irredenta szódásüveg, irredenta virágoskert, irredenta frizura. Érdekes mindez? Nagyon érdekes. És persze szánnivaló. Már-már nevetséges. Egyszersmind borzasztóan fájdalmas. Giccs és valódi művészet. Rideg üzlet és égető fájdalom. Akár így, akár úgy, egy korszak hétköznapjainak tárgyai. A történelmünk.
A könyv szövegei a magyar irodalom legjobbjainak írásai. Rövidebb publicisztikák, versek, riport- és novellarészletek. Erdélyről, Felvidékről, Trianonról, irredentáról, revízióról, fájdalomról és felelősségről, mérhetetlen, elfogadhatatlan igazságtalanságról és öngyilkos ostobaságról. Ady, Babits, Bibó, Füst Milán, Gárdonyi, József Attila, Illyés, Juhász Gyula, Karinthy, Kosztolányi, Krúdy, Márai, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Németh László, Cs. Szabó László, Szerb Antal, Weöres Sándor írásai. Panaszos, kétségbeesett, hitetlenkedő sorok. Fájdalmas, artikulátlan ordítások, és csöndes, lemondó sóhajok. De mellettük ott vannak a dühös, számon kérő, vádló mondatok is, melyekben önnön restségünket, közönyösségünket, kishitűségünket ostorozzák nagyjaink. Karinthy például így borong: „Valamikor hallani fogsz majd az életnek egy fájdalmas csodájáról – arról, hogy akinek levágták a kezét és lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek. Ha ezt hallod majd: Kolozsvár és ezt: Erdély és ezt: Kárpátok – meg fogod tudni, mire gondoltam.” Babits vallomása tesz: „Magyar vagyok: lelkem, érzésem örökséget kapott, melyet nem dobok el: a világot nem szegényíteni kell, hanem gazdagítani. Hogy szolgálhatom az emberiséget, ha meg nem őrzök magamban minden színt, minden kincset, ami az emberiséget gazdagíthatja?” Németh László rezignált: „A magyar irredenta alig volt más, mint kardcsörtetés kard nélkül.”
Első kiadás Jaj, hol a múltunk? címmel a Helikon Kiadónál, 2005-ben. Második kiadás Fájó Trianon címmel a Mérték kiadónál, 2011-ben.
