Facebook

Az Álomvadász

BAK RÓBERT ISMERTETŐJE AZ EKULTURA OLDALON

2017. április 19.

Száraz Miklós Györgyöt az olvasók jelentős része valószínűleg a barokkosan tekervényes óriásmondatokból építkező Lovak a ködben című regényéért kedvelte meg, és bár az idei Könyvfesztiválra érkező Az álomvadász stílusa a lehető legtávolabb van ettől (a szöveg alkotója zömében rövid mondatokat használ), mégis olyan hamisítatlan „SzMGy-próza” kerül a kezünk közé, amit nehéz nem szeretni. Magáról a történetről szinte semmi nem szivárgott ki korábban, és ha röviden össze akarnám foglalni, akkor azt mondanám két kérdés kap kardinális és központi szerepet ezen a 187 oldalon: mit tesz írónak lenni, és mit jelentenek valójában az álmok? Hát, egyik sem könnyen megválaszolható…

Hamar kiderül, hogy a szöveget egy mindvégig névtelenségben maradó festőművész (vagyis festő, hisz utálja ezt a fellengzős kifejezést) alkotja meg, akinek ez az első és egyetlen komolyan vehető írása. Eleinte tipikusan amatőr módjára dolgozik, csapong, ide-oda kap, majd ráébred önnön hatalmára, és arra, hogy íróként korlátlan fennhatósága van az általa életre keltett szöveg felett. Ő dönt a témáról, az időkezelésről, az olvasónak juttatott információk mennyiségéről – csupa olyan dologra világít rá, amit alapesetben a szerzők igyekeznek a színfalak mögött tudni, és eszük ágában sincs ezekre felhívni az olvasók figyelmét. Már itt megkezdődik a történetet lejegyző festő, és persze Száraz Miklós György macska-egér játéka az olvasóval, ami később odáig vezet, hogy a szöveg egyes pontjain csak kapkodjuk a fejünket, és azt sem tudjuk, hol vagyunk.

De hogy a konkrét történetről is írjak néhány sort, Az álomvadász négy (vagyis nem mondok igazat, ennél sokkal több) ember története, akik mind valamilyen formában keresik az álmok (na meg persze az élet) értelmét. A már említett festőn kívül fontos szerepet kap az ő törvényszéki pszichiáter felesége, aki nap mint nap elítélt gyilkosok, erőszaktevők, pszichopaták, skizofrének elméjében és álmaiban vájkál, valamint az ő férje (nem elírás!), aki egy szép nap, megint csak álmok után kutatva eltűnt Afrikában, illetve egy 19. századi rejtélyes alak, aki fejébe vette, hogy összegyűjti az összes álmot, amihez csak hozzáfér, és egy olyan gigászi könyvtárba rendezi azokat, amihez még Jorge Luis Borges is csak csettinteni tudna. És ha sikerül rájönnie az álmok jelentésére, akkor hozzáférhet az emberiség kollektív tudatalattijához, és talán megsejtheti az élet értelmét is… Rajtuk kívül számtalan emlékezetes valódi vagy éppen álombéli szereplő kap kisebb-nagyobb szerepet, akiknek álmai, történetei minden bizonnyal ugyancsak magukkal ragadják majd az olvasót.

Mint ahogy sejthető, a konkrét, mindennapos történések közé egyre inkább befurakodnak az álomleírások (amelyek több szintesek, mint minden idők egyik legjobb filmjében, az Eredetben), így garantált, hogy mi olvasók sokszor eltévedünk ebben a fantasztikusan agyafúrt szövegben, a csodák és végtelen lehetőségek mellett a borzalom kimeríthetetlen tárházaként működő álomvilágban, és a szintén csak csodás-borzalmas valóságban egyaránt. Száraz Miklós György legújabb kötete, Az álomvadász az utóbbi idők egyik legtalányosabb, legélénkebb színekkel megfestett és legjátékosabb regénye, amihez a hazai olvasóknak szerencséjük lehet.

CyberChimps