Saját földjük, himnuszuk, zászlajuk, szent hegyük van. Még a szabadságuk sem olyan, mint másé, az is külön székely szabadság.
„Apai nagyapám, ha valami szokatlant tapasztalt, mosolyogva azt mondta: »Csavaros, mint a székely esze.« Szava járása volt ez is: »Három zsidó egy örmény, három örmény egy székely.« Nem tudom, honnan szedte a frappáns mondást, azt sem tudom, valaha találkozott-e örmény emberrel, s ha igen, tudta-e róla, hogy kiféle-miféle. Azt viszont tudom, hogy a székelyeket szerette. Hogy miért? Talán a Székely Hadosztály miatt?”
Szkíták, avarok, kazárok leszármazottai? Egy ősi zsidó törzs maradéka? Görögök, perzsák, gótok, szicíliai légionáriusok dédunokái? Attila és Csaba királyfi egyenes ági rokonai? Vagy egyszerűen magyarok ők is? Olyan magyarok, akikben a székely olykor szembe fordul a magyarral?
Mi a székelység lényege? Székely-e a székely, ha nem Székelyföldön él? Száraz Miklós György nem a székelyek történetét vagy mai helyzetét kívánja megismertetni olvasójával, hanem a székelyeket magukat. A székely embert.
2019 januárjában a szerző és kiadója, a Scolar nyolc napos erdélyi, székelyföldi könyves körutat szervezett, melynek állomásai Kolozsvár, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy, Marosvásárhely voltak. Minden városban könyvesbolti dedikálás délután, majd esti beszélgetés könyvtárban, színházteremben, Vigadóban vagy éppen a Balassi Intézetben, ezek előtt rádiós és televíziós felvételek, villáminterjúk és hosszabb beszélgetések készültek.
