Száraz Miklós György regénye – akárcsak a megrekedt lélekként repdeső pillangó – csupán a fikció szintjén a kudarc regénye: összetett világot építő, nagyszerű játék egy írói próbálkozásról, melynek minden pillanatát élvezzük. (Tar Patrícia)
A szöveg szerencsére tehát nem az álomfejtés újabb kísérlete, még csak nem is egyfajta pszichoanalitikai tézisregény: színtiszta irodalom, melyben az álmok nyelvének megalkotása, a nyitott, töredékesen hagyott szöveg öröme a cél, s melynek nagyszerűségét az álomleírások foglalataként működő remek stílusváltások adják.
(Az írás teljes terjedelemben olvasható a SAJTÓ, KRITIKÁK menüben.)