„Hacsak nem krimiről vagy tankönyvről beszélünk, a megfejtés érdektelen. A mű nem a megfejtés, hanem az anyag, a létrehozott matéria. Meg ami történt írás közben velünk. Meg ami zajlik az olvasóban, amikor olvas vagy elgondolkodik az olvasottak hatására valamin, ami látszólag talán nem is oda tartozik.” (Demeter Zsuzsa interjújából)
„Régebben azt hittem, az önismeret nagyon fontos. Semmi emelkedettségre nem gondolok, olyasmire, ami morál meg erkölcs. Csak arra, hogy segít felbányászni az igazit. Az eredetit. A valódit. Mert azt nem mindig találjuk meg könnyen. Mostanában nem vagyok biztos benne, hogy az önismeret feltétlenül szükséges a kimagasló teljesítményhez. József Attila sorai gyönyörűek – „Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat” –, de néha arra döbbenek rá, hogy fordítva is értelmezhetők. Nem tudom. Nem mindig szeretnék mindent végiggondolni. Érteni. Néha a tudás elvesz az egészből, nem hozzáad. De azért az őszinteséget nagyra értékelem ma is. Igyekszem az lenni. Írásban is. De néha az visz közelebb a valósághoz, ha nem az igazat írjuk.”
(A beszélgetés teljes terjedelmében a SAJTÓ rovat INTERJÚK alrovatában olvasható)