Az álom tere a sámánok tere. A varázslaté. Az érzelmeké. Az a hely, ahol az én határai elmosódnak. Az a tér, ahol minden igazi alkotás megfogan. Ahol az ént még nem ismerő csecsemő és az önfeledt felnőtt is időz. Ezt akarom felderíteni. A lélek lakóhelyét. Ahol nem fertőz az értelem.
Lélek. Álom és álmodás. Tudatos én és tudattalan. Egyéniség és kollektív tudat. Mindig, mindenütt jelen lévő emberi erőszak. Ezeket kerülgeti a regény festőművész elbeszélője. Meg a könyveket. Amikbe minduntalan belebotlik. Álmokat és rémálmokat rögzítő könyvek. Szakrális művek vagy épp pokolian evilágiak. Könyvek és könyvtárak. Egy könyvuniverzum: Helen „koponya-könyvtára”. Élet és halál könyvei: Lázálmok atlasza, Meghallgatott imák lexikona, Bús Szelek enciklopédiája, A Felhő-, Villám- és Mennydörgés mintakönyve, Árnyékok atlasza, Útmutató a lelkifurdaláshoz, A Felhőbe Borult Álmok Mocsarának antológiája.
Négy ember története. Egy 19. századi, rejtélyes életű tudós, aki bebarangolja a földgolyót, majd a pesti Király utcában telepedik le. Egy pszichológusnő, aki napjaink Budapestjén él és dolgozik, kriminálpszichológia a szakterülete: bűnözők, gyilkosok, őrültek lélektani profilját készíti el. A harmadik főszereplő maga az elbeszélő. Festőművész. A pszichológusnő férje. A második férje. Mert az első, aki operatőr volt, nemzetközi forgatócsoportjával együtt nyomtalanul – vagy mégsem egészen nyomtalanul? – eltűnt egy forgatáson a fekete Afrikában.
Mi köti össze ezt a négy embert? Így vagy úgy, de mindannyian a lélekkel, és a lélek rejtelmeibe vezető ösvénnyel, a tudattalan mélytengeri vizeiből érkező üzenetekkel, az álmokkal foglalkoznak.
Scolar, 2017