Száraz Miklós György

Az álomvadász nem pesszimista mű. Amikor az olvasó leteszi, elgondolkodva mered maga elé, de a kedve inkább derűs. Mintha a szerző előbb megijeszteni akarna, aztán megmutatni, hogy noha emberi létezésünk a rettegés kulisszái közt zajlik, éppen ez teszi kivételessé. Hogy semmi sem befejezett. A rosszból jó születhet, a jó rosszra fordulhat. Mintha ez a befejezetlenség […]

Az emberi létezés értelmének keresése szüntelen feszültség alatt tartja a lapokat. Az irodalmi közhelyeket selymesen gyilkoló és a sekélyességeket lefülelő, szabad hangulatú elbeszélés még azoknak is újat mutat, akik azt hiszik, már mindent tudnak, mert már mindent olvastak. (Rimóczi László Az álomvadász-ról)

Figyeljük meg: mint majdnem minden művében, Száraz kívülről lát és láttat minket. Ha ez egyáltalán lehetséges, egyszerre érzelmesen és tárgyilagosan. (Ferdinandy György)

A főszereplő festő önmaga létét kezdi nemzedéke álmai tükrében groteszk-mágikus indiántörténeteiből összevarázsolni. (Kabdebó Lóránt)