Száraz Miklós György

Tomaji Attila a Bitang nyarakról: „Annak ellenére, hogy a könyv minden oldalán ott a pontosan adagolt megalázottság, szégyen, kudarc, bűntudat, betegség, agresszió, a szegénység és a nélkülözés, a háborúk, a melankólia, a félelem és a halál, mégis, mindez ragyog – és élni, örülni, felnőni segít.”

Nagy Koppány Zsolt: „Száraz Miklós György pompás regénye/elbeszélésfüzére, a Bitang nyarak már a címével megfogott, és az első sorok elolvasása után nem is engedett el többé…”

A hét írójának köteteit ehelyütt lajstromba venni nem lehet. Példákat hozhatunk csupán. A Lovak a ködbenről Kabdebó Lóránt többek közt ezt írta: „A világ teljességéről teljes megszerkesztettségben beszél. És a regény mondatai: a legszebb magyar regények nyelvével vetekszik…”

Győrffy Ákos interjújából: „Ha beindul az írás, akkor eltűnnek a kételyek, helyébe lép az a mindennapos nyugalom, ami mégis állandó és pozitív feszültségben tart.”

Kolozsi Orsolya a Bitang nyarakról: „Az elbeszélések mindegyikében ott ólálkodik a halál, a veszteség és a fájdalom, az élet sötét oldala, a tragikus mellett azonban mindig ott van az ellensúly, a szülői szeretet, az anyához fűződő bensőséges viszony (ami végig nagyon finoman, mégis hangsúlyosan van jelen a könyvben), a szerelem, a kíváncsiság és a nyár […]