Száraz Miklós György

A magyar irodalom vagy jól van, vagy soha nem volt jól. Állandóan meg akarják reparálni. Éppenséggel támogatni lehet, bár szerintem támogatni a hadirokkantakat meg idős, elesett nagynénénket kell, az írót megfizetni, szerkeszteni, kiadni, terjeszteni, fordítani, külföldi országok olvasóihoz eljuttatni kell, nem támogatni.

Tomaji Attila a Bitang nyarakról: „Annak ellenére, hogy a könyv minden oldalán ott a pontosan adagolt megalázottság, szégyen, kudarc, bűntudat, betegség, agresszió, a szegénység és a nélkülözés, a háborúk, a melankólia, a félelem és a halál, mégis, mindez ragyog – és élni, örülni, felnőni segít.”

Nagy Koppány Zsolt: „Száraz Miklós György pompás regénye/elbeszélésfüzére, a Bitang nyarak már a címével megfogott, és az első sorok elolvasása után nem is engedett el többé…”

A hét írójának köteteit ehelyütt lajstromba venni nem lehet. Példákat hozhatunk csupán. A Lovak a ködbenről Kabdebó Lóránt többek közt ezt írta: „A világ teljességéről teljes megszerkesztettségben beszél. És a regény mondatai: a legszebb magyar regények nyelvével vetekszik…”