JÁNOSSY LAJOS AZ ÉLET ÉS IRODALOMBAN
2016. augusztus 5.
„Apám nem örült, ha anyám anyja feljelentette, mert bár akkoriban már megjelengettek az írásai, még büntetett előéletűnek minősült. Tulajdonképpen a nagymamám sem örült, sőt inkább röstellte, hogy örökösen feljelenti apámat. »Édes fiam – tördelte a kezét kétségbeesetten –, tudom, hogy nem szép dolog, de nem tehetek mást.« És tényleg nem tehetett mást, hiszen ha elméje rejtett zugaiban felütötte fejét az aggodalom, akkor tökéletesen kiszolgáltatottá vált.” Szenzációs indításokat ismerünk, az Apám darabokban az első sorba jelenti be jegyigényét. A folytatás legalább ennyire költői; egy nagy családtörténet sűrűjébe vetheti magát az olvasó. Az epikai formaeljárások, amelyeket Száraz követ, sokrétegűek; a tény- illetve dokumentumregény ötvöződik fikciós elemekkel, az írói perspektíva azonban, amely a különböző rétegmunkák során felszínre bukkanó „leleteket” játékban és mozgásban tartja, mondhatni, hagyományos, olykor zavarba ejtően mindent tudó. Odáig is elmehetünk, hogy az Apám darabokban sajátos torzó; rendkívüli anyag, a szó szép és eredeti értelmében megrendítő finomszerkezetek, egy mély áramú szerelem története, azonban a dokumentumok túlsúlyai, ugyanakkor az elbeszélői képzelet túlhatalma a kompozíciós aránytalanságok eredői és eredményei. Mindezek ellenére komoly és ütős a regény. Nyomozásban vagyunk; egy karizmatikus apafigura és egy nem kevésbé imponáló anya történetét rekonstruálja Száraz Miklós György. És persze megannyi felmenő történetét, az egymással ölelkező ágak, az egymásba csavarodó gyökerek flóráját és faunáját kutatja itt, Közép-Európában, a Kárpát-medencében. Nem könnyű feladat, hiszen az apa valaha közismert, népszerű és léptékes szellemi teljesítményű alkotó, hovatovább bizonyos, a korabeli kultúrpolitika által tabusított témák bátor megszólaltatója, a soviniszta dáko-román elmélet leleplezője, a zsidókérdést Bibó óta először újragondoló szerző, drámaíró, esszéista. A fiú, Száraz Miklós György azonban ezzel a hozománnyal jól és okosan kereskedik; sem ledönteni, sem piedesztálra emelni nem akarja. Azzal sem vívódik, hogy megszemélyesítse, fikciós kontúrok közt alkossa-e meg alakját. Főhősét meghagyja annak, aki, Száraz Györgynek, a gordiuszi csomót eszköztelen poétikai sujtással vágja át. Ezt teszi édesanyja, Marek Márta esetében is. Az Apám darabokban fősodra az ő egymásra találásuk, beteljesedő szerelmük története, gyújtópontban az 56-os forradalommal. Ennek a történetnek tényleges sodra van, nem utolsó sorban az édesanya leveleinek köszönhetően. Az irodalomtörténet és –tudomány az utóbbi évtizedekben gyakran kérdezi a női szereplőket, kutatja hangjukat, alá- vagy fölérendelt helyzetüket. Nos, az Apám darabokban női főszereplője, már most látható, az egyik legkarakteresebb, határozott tónusú megszólaló, olyan regényalak, akivel az olvasó egy életre eljegyzi magát.
Jánossy Lajos
