TOMAJI ATTILA A BITANG NYARAKRÓL
Magyar Napló, 2025. június
Time flowing in the middle of the night, And all things creeping to a day of doom.
(Tennyson: The Mystic)
Bitang nyarak. Micsoda cím! Először ez tűnt föl, emiatt vettem kézbe a könyvesboltban, a címe miatt. Csak utána néztem meg, ki írta. Bitang. Évtizedek óta nem hallottam ezt a szót, pedig nagyapám sokszor használta, mikor tizenévesen csavarogni indultam Nagykátán: csak el ne bitangolj nekem, szólt utánam. Talán Csokonai írta le először A méla Tempefőiben, aztán gyakorivá vált Aranynál, Petőfinél, Jókainál, a nyugatosok is szívesen használták, Móricznál, Krúdynál is olvashatjuk, persze ők minden magyar szót leírtak. Aztán kiveszni látszott mind a prózából, mind a költészetből, mint mára az írásjelek. Külön öröm az is, ahogy a cím és a mottó egy nagy magyar író majd’ fél évszázada írt regényére irányítja rá a figyelmet. Gion Nándorról van szó. Az ő Sortűz egy fekete bivalyért című regénye kezdődik így: ,,Elmúlt egy bitang rossz nyár, szerettük volna minél gyorsabban elfelejteni, mert azon a nyáron megöltek valakit, akit nagyon kedveltünk. Szép őszre vágytunk, hogy elfeledtesse velünk a halált meg az egyéb szomorú dolgokat, és az ősz szépnek is ígérkezett, mi örültünk neki, mert ekkor még nem tudhattuk, hogy éppen olyan rohadt lesz, mint a nyár, és hogy ismét meg fog halni valaki.”
Ezzel máris Száraz regényének központi kérdéseihez értünk: hogyan épül(het)ünk fel egészséges lélekké, ha az öröm-, biztonság- és boldogságpillanatok fölé jobbára veszteségek, tragédiák, traumák, gyász, fájdalom és árulások magasodnak, éppúgy, mint az erősnek és magabiztosnak tűnő felnőttek fölé, akik ezért aligha képesek segíteni, igaz irányt mutatni. Ha létezik válasz ezekre a kérdésekre, akkor az talán épp az, hogy a megoldást mindenki csak maga izzaszthatja ki magából, mint a kagyló a gyöngyét, mert az együttérzést, a részvétet és a megoldást életünk kudarcaira magunknak kell megtalálnunk. Ezekre a kérdésekre keresi Száraz elbeszélője (fiktív alakmása) a választ, ezeket a kérdéseket teszik föl és járják körül a történetek, még a regény megrendítően szép utolsó oldalain is,
