Az álomvadász nem pesszimista mű. Amikor az olvasó leteszi, elgondolkodva mered maga elé, de a kedve inkább derűs. Mintha a szerző előbb megijeszteni akarna, aztán megmutatni, hogy noha emberi létezésünk a rettegés kulisszái közt zajlik, éppen ez teszi kivételessé. Hogy semmi sem befejezett. A rosszból jó születhet, a jó rosszra fordulhat. Mintha ez a befejezetlenség az életünk velejárója lenne. (Czigány Enikő)
Aki ismeri a szerző műveit, azt mondhatja, hogy Az álomvadász egyszerre igazi SzMGy-írás, ugyanakkor ismét nagyon más, mint amiket eddig olvastunk, és amik egymástól is igencsak különböznek. Ezúttal a könnyed hang az, ami nagyon más. De most is ott kísért végig a történelmi múlt.
(Az interjú teljes terjedelmében a SAJTÓ menüben olvasható.)