Facebook

Sok bűne volt a szocialista 40 évnek

TEDES PÉTER INTERJÚJA

Funzine Magazin, 2019. február 28 – március 27.

Budapestről már rengeteg könyvet írtak. Azzal azonban csak kevesen dicsekedhetnek, hogy művüket több évtizeden keresztül újra és újra kiadják. A Száraz György nevével fémjelzett Budapest című kötetet először 1982-ben publikálták, 2018-ban pedig – immáron sokadjára – felfrissítve bocsátják közre. Az elhunyt szerző fiával, Száraz Miklós György íróval beszélgettünk, aki a legutóbbi kiadás szövegét gondozta.

Budapest Funzine (angol)

Milyen érzés volt édesapád könyvét újraszerkeszteni?

Sokat csavargott Budán, mindig hajnalban. Aztán mikor hazajött, leírt ezt-azt. Ezek az írások először újságokban jelentek meg, majd a ’80-as évek elején a Corvina Kiadónál egy album szövegeiként. Közel negyven éve. Amikor apám szövegével dolgoztam, az olyan volt, mintha mellettem ülne. Aquicumhoz, Mátyás király korához képest olyan csekélykének tűnt az idő, ami a halála óta eltelt. Ha felnéztem, kibámultam az ablakon, akkor meg hirtelen eltávolodott az időben. Harminc év rengeteg idő egy ember életében. Ha olykor észrevettem valami pontatlanságot, slendriánságot, elmosolyodtam, és azt mondtam magamban: „Na, most elcsíptelek, Apa.”

BP 1982 (magyar)

1982

BP (Helikon)

2018

Mennyit kellett változtatni a szövegeken?

Sok minden kikopott a városból, más dolgokról pedig akkor, a szocialista országban, nem írhatott. ’56-ról vagy a hajléktalanokról, akik akkoriban nem voltak, mert nem lehettek. Szerencsére a lényeg ugyanaz. Apám szövege egy a városát imádó ember meséje sok személyessel és sok-sok históriával. Éppen csak egy picit kellett átdolgozni, de a szöveg nagyobb része változatlan maradt, hiszen sok minden negyven év elteltével is ugyanúgy érdekes.

Mi kopott ki leginkább a városból az utóbbi 40 évben?

Sok bűne volt a szocialista évtizedeknek, és azért az elmúlt harminc évben csak jót látok. Olyan helyeken bontottak és bontanak házakat, ahol nem lett volna és nem lenne szabad. Egy sereg ocsmány épületet is említhetnék, szerencsére a rusnyaságáról nevezetes Spenót-ház, a Gresham-palota mellett, már eltűnt. Nem működött a sikló, le volt meszelve az alagút melletti angyalos címer. A régi külvárosok, a mai Terézváros, Erzsébetváros, Józsefváros, Ferencváros nagyon rossz állapotban voltak, az egész város szürkébb és koszosabb volt.

Melyek a mai kor építészeti bűnei?

Mondjuk a Moszkva, vagyis a Széll Kálmán tér. Ronda, minden szürke, éles és hegyes. Kihasználatlanok és kihasználhatatlanok a terei. Embertelen. Nincs is rajta semmiféle élet. Nincsenek intim sarok, beszélgetőhelyek. Taszító az egész, nem az élet, hanem az áthaladó forgalom színtere. Nincs igazi fa, csak katonás egyennövények. A lépcsők rossz irányba tartanak, figyelmen kívül hagyták azt a régi építész szabályt is, hogy a tervező tervezés előtt nézze meg a kitaposott ösvényeket, hogy az ott élők merre járnak. Beszélik, hogy a Millenárisnál milyen hatalmas zöld terület lesz (Millenáris Széllkapu – a szerk.). Szerintem ez is átverés. Már most akkora épületvázakat látok, amik kitakarják a dombokat is. A Madách tér, Erzsébet tér is megoldatlan. Nem attól működik jól egy tér, hogy ügyesen használja egy vállalkozó. Igaz, hogy tele van emberekkel, de az ott nem az igazi megoldás. Pedig valaha ezt a várost nagyon okosan, előrelátóan tervezték.

Melyik korszakra gondolsz?

Többre is 1867 és mondjuk 1940 között. Nagykörút, Andrássy út. Valóban a jövő polgárait is szolgálta az a fajta lelkiismeretes előretervezés, ami jellemző volt. Ha úgy csinálták volna, ahogyan ma teszik, akkor ma már mozdulni sem tudnánk.

A könyv jelentős részt szentel a Budai Várnak, ami jelenleg is folyamatos változáson megy keresztül. Te mit gondolsz a városunk egyik legemblematikusabb helyéről?

A Szentháromság tér foghíjas, a Dísztér és a Szent György tér is. A Bécsi kapu teret kivéve nincs olyan tere, amit 1945-től máig, több mint hetven év alatt igazán rendbetettek volna. Nem zavar, ha az istállók, az udvarlaki őrség épülete felépül, bár nekem ez a Habsburg kaszárnyapalota sosem volt a szívem csücske, nekem az Anjouk, Zsigmond és Mátyás palotája volna az igazi.

A Budai Várnegyed egyik legvitatottabb épülete a Hilton Hotel. Te mit gondolsz az épületről?

Amikor építették öntudatos kamasz voltam, és azt gondoltam, felháborító, hogy a várba, a domonkosok kolostorára egy ilyen épületet húznak. Aztán gyorsan váltottam, mert az épület jó lett. Érdekes, hogy ez a gótikát idéző, édeskésen csillogó ablakfelületű, jó arányú építmény milyen harmonikusan illeszkedik. Én annak vagyok a híve, hogy a régit védeni kell, de a Hilton, szemben például a budai Hattyúházzal, ami teljesen szétveri a környezetét, szerintem szépen kiegészíti a Budai Várnegyed képét.

Hogyan képzeled el a várost 20-30 év múlva? Mit változtatnál, hogy egy élhetőbb, szebb városunk legyen?

2 - margith+şdr+-l_1399

Fotó: Lettner Krisztina

Nehéz, izgalmas kérdés. A Citadellához nem ragaszkodnék. Nem fűződik hozzá semmilyen misztikus, legendás élményünk – magához a Gellért-hegyhez ellenben igen, boszorkányok, kelta régészeti hagyaték, források és fürdők… A Citadella nem is szép, nem is idéz jó emlékeket (az 1848-49-es szabadságharc leverése után emeltették a Habsburgok, hogy megfélemlítsék vele a pestieket – a szerk.). Sokkal jobban ki lehetne használni ezt a remek, igen-igen hangsúlyos helyet. A másik hasonlóan látványos elem a Duna két partja. Barcelonába a szemem láttára épültek ki a semmiből a tengerparton a földalatti autóutak. Biztos sok jó példa van még. Budapestnek is élhetővé kellene tennie a Dunapartjait, hogy szervesebb része legyen a városnak.

Melyik a kedvenc budapesti helyed?

Sok van. A Vár, a Víziváros. A maradék Tabán. Remek lenne, ha még ma is meglenne az a mediterrán, szerb hangulata, ami bő száz évvel ezelőtt jellemezte. Pesten a Terézváros számos pontja, a régi Pest, a hajdani falakon belül, a mai Belváros. A Wekerle-lakótelep is maga a csoda. Nemrég sétáltam a főterén, és mintha egy kisvárosba, faluba csöppentem volna. Ott mindenki ismer mindenkit.

Szerinted melyik várossal lehet legjobban összehasonlítani Budapestet?

A klasszikus versenytárs Prága. Bécs labdába sem rúghat. Ami az adottságokat illeti. Szívjuk a fogunkat, mert Prága talán szebb, talán sűrűbb. Nem tett benne kárt a világháború sem. Csakhogy Budapest grandiózusabb. Tágasabb. Levegősebb. Itt van nekünk a Duna szinte óceánnyi tere. A 19. század végétől leginkább Londonnal és Párizzsal hasonlítgatták, a folyók miatt. Tudja a fene, melyikhez hasonlít inkább, vagy egyáltalán melyik a szerencsésebb város. Kell egyáltalán hasonlítgatni? Budapest annyira egyedi, jó adottságú város, hogy inkább értékeljük, ne pedig más városokhoz méricskéljük.

CyberChimps