„Az árok egyik oldalán más történelmet ismernek, mint a másikon. Különben sem egy árok van, hanem sok. Sokan és sokféleképpen ignorálják, értelmezik félre, kezelik le, unják vagy akár tagadják a másik fél különben éppoly jogos és érthető fájdalmát.” (Nemes Attila interjújából)
„A személyes érintettség, vagy annak hiánya, mindenben számít. A legfontosabb. Ahogy távolodunk időben az eseményektől és szereplőktől, azok megváltoznak. Szörnyeteg gyilkosokból hősök lesznek, ocsmány rablásokból diadalmas hadjáratok; hősi tettek elhalványulnak vagy még fényesebben ragyognak. Ez a természetes. Az ember felejt, amikor pedig emlékezik, a legritkábban emlékezik valamire úgy, ahogy az történt. Különben sem tudjuk, hogyan történt. Még a gyerekeink és a feleségünk is másképp írná le az aznapi reggelizést.”
(A beszélgetés teljes terjedelemben októbertől az INTERJÚK almenüben)