Irodalmi Jelen, 2017. május 27.

Az emberi létezés értelmének keresése szüntelen feszültség alatt tartja a lapokat. Az irodalmi közhelyeket selymesen gyilkoló és a sekélyességeket lefülelő, szabad hangulatú elbeszélés még azoknak is újat mutat, akik azt hiszik, már mindent tudnak, mert már mindent olvastak. (Rimóczi László Az álomvadász-ról)

A könyv olvasásához megfelelő idő és tér kell, a Château Margaux-t sem isszuk tejesbögréből, nyugodt délutánokra van szükség, meg egy csendes szobára vagy madárfüttyös kertre. Kellemes tempójú a szövegritmus, nincs üresjárat, csak a lényeg. Feszes sorok, határozott ecsetkezelés. Még a hosszadalmas könyvtár-leltár sem unalmas, sőt kifejezetten zord és véres. A nyüzsgő utcai impressziók szinte látható és szagolható ábrázolása a sorok közé szögezi a figyelmet.

(Az ajánló teljes terjedelmében a SAJTÓ rovat KRITIKÁK almenüjében olvasható.)